P. Bocsa József Sch. P.

A jegyesoktatást végző atya személyének bemutatása

Az eslő bejegyzésben bemutatjuk Bocsa József atya személyét, aki az online jegyesoktatást fogja tartani. József atya személyesen írta a bemutatkozását.

Az online jegyesoktatásra azért került sor, mert József atya jövőre több esküvőt is fog tartani. A párokat, akiket összead különböző helyeken élnek és így a jegyesoktatások időpontjait nehéz volt egyeztetniük. Ekkor támadt József atyának az ötlet, hogy az internet segítségével fogja az oktatásokat tartani. Ehhez pedig a Fausztinum oldal a segítségét adja.

Felhívjuk a kedves honlaplátogatók figyelmét arra, hogy az ezen a honlapon tartandó online jegyesoktatás azoknak a páproknak lesz érvényes, akiket József atya jövőre összead. Akik szintén jövőre tervezik az esküvőjüket, azoknak a pároknak a helyi plébánosuk vagy a választot papjuk fog érvényes jegyesoktatást tartani. De nyugodtan látogathatják, olvashatják és esetleg be is kapcsolódhatnak a beszélgetésekbe.

Köszönettel és Isten áldásával: Fausztinum oldala

Kálban születtem, Heves Megyében, de gyökereim, ifjúkori kapcsolataim a Tarna völgyében Észak felé nyúlnak. Édesapám, Bocsa Mihály Tófaluból származik. Kilencen voltak testvérek. Gyermekkoromban gyakran látogattuk őket, és unokatestvéreimet, főleg nagyapámat, amíg élt. Anyai nagyszüleim, édesanyám, Somogyi Mária Kápolnán éltek, a háború után építkeztek Kálban, és én már ebben a káli házban születtem az Árpád utcában.
Az általános iskolát és a gimnáziumot szülőfalumban végeztem, ott érettségiztem 1968-ban. A papság gondolata már általános iskolában megfogalmazódott bennem. Káplánunk, Imre János pálos atya (később éveken át a Gellért-hegy oldalában lévő Sziklakápolna házfőnöke volt, jelenleg Márianosztrán a pálos rendházban él) kérdezte meg tőlem, hogy nem akarok-e pap lenni. Igennel válaszoltam. Gimnáziumba már azzal a határozott szándékkal mentem, hogy pap leszek. Azért választottam a latin nyelvet is. De a gimnáziumi évek során felmerült bennem egy kérdés: ha mégsem pap leszek, akkor mi? Az a válasz született meg bennem, hogy akkor tanár. És azután olvastam az Új Emberben, hogy a Piarista Rend felvételt hirdet, azok jelentkezését várja, akik paptanári hivatást éreznek magukban. Akkor tudtam meg, hogy létezik olyan is, hogy paptanár, vagy más szóval szerzetestanár. Akkori káplánunk, Somodi János atya (jelenleg Hort plébánosa) Kecskeméten piarista diák volt. Ő mesélt azután diákéveiről, a piaristákról, és ő hozott kapcsolatba a renddel.
Érettségi után mindjárt jelentkeztem is a Piarista Rendbe, ahol tanulmányaimat tíz éven át folytattam. Előbb elvégeztem a teológiát. 1975-ben pappá szenteltek. És közben párhuzamosan végeztem az egyetemet is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsész karán 1978-ban szereztem diplomát. Történelem-latin szakos tanár lettem, és ezeket a tárgyakat tanítottam mindaddig, amíg 1992-től más rendi megbízatásokat nem kaptam. Ettől az évtől a kecskeméti piarista rendházba neveztek ki házfőnöknek. Előtte 1982-ben kerültem Kecskemétre, ahol majdnem annyi időt töltöttem, mint  szülőfalumban, vagyis egy híján tizengyolcat. A házfőnökség a helyi szerzetes-közösség vezetésének a feladatait jelentette. Emellett tanítottam is tovább a kecskeméti gimnáziumban. Hasonló megbízatással helyeztek Vácra 1999-ben. Itt is házfőnök vagyok azóta is, emellett a rendi növendékek, a novíciusok tanításával, nevelésével foglalkozom, és én vagyok a gazdája a szép nagy kéttornyú templomunknak, amely nem plébániatemplom, hanem templomigazgatóság. Tanítok itt is a nyolcosztályos gimnáziumban hittant, ezen belül egyháztörténelmet.
Egyik fő tevékenységi területem jelenleg itt Vácon a templomigazgatóság. A Piarista Rend alapítója Kalazanci Szent József volt, akinek idejében úgy folyt az iskolában a tanítás, hogy közben egy-egy piarista atya vezetésével állandó szentségimádás is volt az iskola templomában, vagy kápolnájában. Az a gondolat, hogy ezt jó lenne ma is valamilyen formában feleleveníteni, régóta foglalkoztatott. Végül itt Vácon nyílt alakalom ennek a megvalósítására, igaz nem a diákokkal, hanem a templom híveivel. Lassan 10 éve már, hogy minden szombaton egész napos szentségimádás van itt a templomunkban olyan formában, hogy minden órának van egy gazdája, aki akkor szentségimádást végez, és így egész nap nyitva lehet a templom, és sokan betérhetnek, és be is térnek imádkozni. Elsősorban ezeknek a szentségimádásoknak tulajdonítom, hogy fellendült a hitélet a templomban, és bizonyos alkalmakkor távolabbról is eljárnak ide sokan, vagy lelkileg bele kapcsolódnak ennek a templomnak az imáiba.
2004-ben alakult egy Rózsafüzér Társulat itt a templomomban, amely hamarosan túlnőtt nemcsak a templom, a város, hanem az ország határain is. A katolikus hit fő megkülönböztető jegyei az Oltáriszentségbe vetett hit, a Mária-tisztelet, és a hozzá kapcsolódó szentek tisztelete, és a római pápa irányító szerepének az elfogadása. Manapság amilyen mértékben egyre inkább háttérbe szorul a valódi istenhit, olyan mértékben lépnek előtérbe a babonák, és lépett színre nyíltan a sátánizmus is. Amikor valaki egy sátánista szekta tagjává válik (sajnos már hazánkban is vannak ilyenek) meg kell tagadnia keresztségét, az Oltáriszentségbe vetett hitet, sőt meg kell gyaláznia az Oltáriszentséget, lábbal kell tipornia a feszületet, a Szűzanya és a szentek képeit. Korunkban éppen ezek az értékek, amelyek pedig megmenthetnék az embereket, sokak szemében elhalványodtak, még ha maguk nem is váltak kifejezetten sátánistává. Nos, ennek a Rózsafüzér Társulatnak egyik fő célja, imaszándéka éppen az Oltáriszentség védelme, a meggyalázások, és a méltatlan (bűnbánat nélküli, gyónás nélküli) áldozások, káromlások ellensúlyozása, és az állandó szentségimádás megvalósulásáért való imádkozás. A társulat fő védőszentje Szent Piatrelcinoi Pio atya. Amikor két évvel ezelőtt szeptemberben az ő ünnepén Olaszországba látogattunk San Giovanni di Rotondoba, arra a helyre, ahol tevékenykedett, és ahol el van temetve (akkor éppen még látható volt az épségben maradt teste az üvegkoporsóban) és felajánlottuk neki a Rózsafüzér Társulatunkat, éppen abban az órában olvasott valaki Erdélyben az egyik rózsafüzér-társulati tag által szerkesztett honlapon (eucharisztia.hu) erről a társulatról. Nagyon megragadta a gondolat, és többeket beszervezett először Gyimesbük-ben, az ezeréves határnál, majd újabb tagokat a környék falvaiból. Azóta újabb és újabb csoportok alakultak Erdély többi pontján is, és ma már többen vannak az immár több mint 600 tagot számláló társulatban a határon túliak, mint az anyaországban élők.
Van még három programja a vezetésem alatt álló váci piarista templomnak, amely az ország távolabbi vidékeiről, sőt a határokon túlról is odavonz sokakat. Az egyik a minden hónap harmadik péntekén tartott szentségimádási napok estéjén való gyógyító-szabadító misék, a másik az október 23-ához közel eső szombaton a magyarságon belüli kiengesztelődési találkozók, a harmadik önmagunk Szűzanyának való odaszentelése.
Hat évvel ezelőtt részt vettem egy gyógyító lelkigyakorlaton, amely arról szólt, hogy ha jól végezzük a Miatyánknak azt a kérését, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, azáltal valóságos gyógyulásokat tapasztalhatunk meg. Azon a napon, amikor véget ért ez a lelkigyakorlat, indult a templomunkban egy országos szervezésű program. Ez abból a gondolatból indult ki, hogy ha ugyan még nincs is hely az országban, ahol állandó, 24 órás szentségimádás lenne, de miért ne lehetne ez az állandó folyamatos szentségimádás olyan formában, hogy egy-egy templomban, beosztva az egész országot, legyen havonta egy ilyen szentségimádási nap. A mi templomunkban ez a 24 órás szentségimádás hazánkért mindig a hónap harmadik péntekén van. Ezeken a napokon este 6 órakor mindig gyógyító-szabadító szentmisék vannak (előtte 5 órától a legtöbbször közös szentségimádás), amelyeken, és amelyekhez kapcsolódóan testi-lelki gyógyulásokért, a gonosz lelkek befolyásától való szabadulásért imádkozunk. És valóban sok gyógyulást és szabadulást tapasztaltunk már. Ezért járnak egyre többen ezekre az alkalmakra, volt úgy hogy megtelt a több mint 200 ülőhellyel rendelkező templom.
Dugig szokott lenni a templom, sőt a sekrestyéből nyíló hatalmas folyosón is helyet szoktak foglalni a kiengesztelődési találkozók résztvevői az október 23-ához a legközelebb álló szombaton. 2007 október 27-én volt az első kiengesztelődési találkozó az anyaországban élő és a határokon túl élő magyarok között. Frissen élt még a határon túli magyarságban akkor annak az ominózus népszavazásnak az emléke, amikor az anyaországbeliek megtagadták a kettős állampolgárság megadását a határon túl élőknek. Ezért a fájdalomokozásért, és az egymásnak okozott bántásokért kértünk egymástól kölcsönösen bocsánatot és bocsátottunk meg egymásnak ezen a találkozón. Könny folyt mindenkinek a szeméből, amikor kölcsönösen megölelték egymást a jelenlévők kifejezve ezzel az egymásnak való kölcsönös megbocsátást.
A harmadik, sokakat megmozgató program egy 33 napos lelkigyakorlat, amelyet ki-ki otthon végezhet. Ez egy előkészítő lelkigyakorlat ahhoz, hogy személyesen is valóra váltsuk azt, amit Szent István királyunk már ezer évvel ezelőtt megtett. Ő Szűz Máriának ajánlotta népét és országát. Ennek a felajánlásnak mi magyarok nagyon sokat köszönhetünk. Azóta vagyunk Regnum Maianum, Mária Országa, azóta Nagyboldogasszony számunkra az Istenanya, és minden bizonnyal ennek a felajánlásnak köszönhetjük, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”. Ez a Szent István által elvégzett felajánlás akkor lesz igazán hatékony, és sok magyar életében gyümölcsöző, ha mi magunk is, minél többen személyesen a Szűzanyának ajánljuk-szenteljük magunkat. És ez a felajánlás, odaszentelés akkor fejtheti ki az önmagátt felajánló lelkében a hatását, ha nem pusztán egy felajánló imát mondunk el, hanem alaposan fel is készülünk erre a felajánlásra. Ezt szolgálja ez a bizonyos 33 napos lelkigyakorlat, amelynek segédanyagai megtalálhatók, és amelynek vezérkönyve is megrendelhető honlapomon. 2010 augusztus 15-én volt az első ilyen felajánlás-odaszentelés a váci Piarista Templomban, illetve a rendház udvarán felállított Szűzanya szobor előtt, amelyen a lelkigyakorlat elvégzése után több mint kétszázan szentelték oda magukat személyesen a Szűzanyának.
Most jelent meg könyv formájában is „Az egyháztörténelem nagy alakjai” c. a Mária Rádióban elhangzott sorozatom szentekről és szentté avatásra váró személyek rövid életrajza, amelyben sok tőlük származó gondolatot, és életükből vett epizódok találhatók, amelyekből mi mai emberek is mind tanulhatunk.
Mindezekről a témákról lehet olvasni írásokat, filmeket és fényképeket nézni a honlapomon.Szeretettel várok mindenkit Rózsafüzér Társulatunkban, minden hónap harmadik péntekén este 5 órától a gyógyító-szabadító alkalmakra, az októberi kiengesztelődési találkozókra és önmagunk Szűzanyának való odaszentelésének ünnepi alkalmaira Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) és Nagyboldogasszony (augusztus 15.) ünnepén!

( Forrás:http://www.bocsajozsef.hu/bemutatkozas.html)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés